Queen bee bee beeee

Ehhh... ezek a jótestvérek:P

Be my neighbor!=)

Sose kezdd el kicsapkodni a sok szöszt, morzsát, egyéb hulladékot a billentyűzetből, amíg nincs publikálva a bejegyzés.

A napi tippet olvashattátok.

Egy icipicit sztrájkoltam, és ha errefelé fordult a kurzorom, gyorsan továbbmentem. Leírni ide dolgokat, mintha kőbe vésném őket, így jobb, hogy nem is írtam.

Hosszú idő után hazamentünk újra, és megint jó volt, én ismét picilány voltam, anyuci főztjét ettem - persze sikerült degeszre zabálnom magam - Anya, kérlek, ne csinálj ötnél több kaját plies - , és mostanra sikerült belakni a "gyerekszobát" az új házban. Nehéz összeszedegetni a napok romjaiból a fontos dolgokat, csak érzések és bevillanások vannak. Rokon mondta, hogy küldjem el az önéletrajzom; az unokák összerakták a számítógépet, mire hazaértünk: jééé, de nagyok lettek a kisördögök!; eljött hozzánk egy olyan barátnőnk, akivel vagy 2 éve nem láttuk egymást, de lehet, hogy több, és annyira jó volt vele újra együtt; hétfő este egészen különleges, tanulásra való hangulata volt a szobánknak: visszavágyom; én még életemben nem fáztam úgy, mint azon a keddi temetésen; csütörtök-péntek bébiszitterkedtem, szótanulás & rajzolgatás ruLz!, Macika az ajtóból állva integetett és küldött puszikat, ahogy elbúcsúztam tőle; tegnap este Warhammer: Chaos in the world, négyen, együtt, elhoztuk a romlást a világra, meg kell ismételni...

...fázom, de most nagyon jó, feltöltekeztem... van erőm tovább mesélni a meséimet....

Továbbgondolva a dolgokat, és az élet sorsszerűségén eltöprengve arra jutottam, hogy így kellett lennie. Egy barátomtól kaptam ötletet és úgy tűnik, sikerül a gyakorlati alkalmazás: minél kevesebb emberhez kötődöm érzelmileg, annál könnyebb lesz elmenni, amikor itt az idő. Mert nem, nem gondolom azt, hogy koliban lakva, havi 40 ezerből megélni nyerő dolog, hosszútávú életcélként nem ez lebeg a szemem előtt. Elsőben még jó volt, buli party hátán, felhőtlen gondtalanság, de azóta sok minden megváltozott bennem, átmenetinek tartom a mostani életkörülményeimet és stílusomat. Átmenetinek, mert még nem vagyok teljesen önálló, de nem rohanok anyukához mindenért. Választhattam volna más szakot, akkor hülyére kereshetném magam a 20as éveim elején és lakhatnék haverokkal többszáz m2-es albérletben, de nálam sosem a pénz volt az elsődleges. Nem bántam meg, hogy perzsát választottam, életem legjelentősebb utazásai is Iránba vezettek. Nem érdekel, azokból az összegekből mennyi ruhát vehettem volna (na jó, azért ugyanezt könyvvel eljátszva xDDDD), esetleg lehetne autóm vagy albérletem. It doesnt matter... i dont care about it. A lényeg a lényeg: az átmenetiség. Az elszakadás. Mert egyszer el kell mennem, és nem hagyhatok hátra elvarratlan szálakat, de a sors jobban szervez, mint hinném. Hát jó, próbálok sorsszerűen cselekedni... De olyan nehéz... piszok nehéz... mert kötődöm, ragaszkodom, foggal-körömmel, és minél több barátomat vesztettem el az évek során, annál görcsösebben akarom megtartani a mostaniakat. Vagy nem. A jelenben élek, mert ez megfelel az átmenetiség minden követelményének, élményeket gyűjtök, tapasztalatokat, és várom az elmenetelt. Mert ez a jövőm, bár nem tudatosan választottam, mégis minden afelé sodor.

Neelix - You're Under Control (Re-Edit)

Talamasca - Spiritual renewal

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok…

Ki emel, ki emel
ringat emgemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet….

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

Megeshet, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, de ugyanabba a szarba igen. Ez tény, nem vélemény. Mértékegységgel is mérhető hülyeség kell hozzá persze, naaaah mindegy. Néha annyira szeretnénk nyilvánvaló dolgokat másnak látni, mint AMI, fontos dolgok jelentőségét csökkenteni, jelentéktelen szarokat figyelembe venni, és közben a sors kegyetlen tréfája nyomán végig a szemünk előtt az igazság vagy a korábbi tapasztalat, mégsem látjuk meg.

Ázott verébként ücsörögtem a pokróc alatt, törökülésbe zsibbadt lábbal, cigiztünk és beszélgettünk. Mérhetetlen hálával tartozom ezért, mert segítettél éjjel fél 2kor is.

Az érzelmi hullámhegyeim és -völgyeimhez képest a blog bejegyzései csak állott lábmosóvíz utánzatához hasonlítanak, sajnálom, elfogytak a szavak. Kérem kapcsojjaki.

Valaki odafent megbökött és azt ordította: "Mukodj!". Így hát az eddigi legvéresebb-trancsírozósabb álmomból megébredtem, kitöröltem az álommézet a szememből és összekészülődtem. Ma szünet van. Ergó nincs suli. Én pedig mint a jókislányok, bemászok könyvtárazni. Hova fajul a világ? :P

Fura mód, nem volt hiányérzetem, hogy kimaradt a csütörtöki és a vasárnapi játék (fix időpontban kezdődő 25ös raid, ha ez mond valamit). Hirtelen felszabadult egy csomó időm, és tudok vele mit kezdeni.... Jó, vannak üresjáratok, akkor elő kéne vennem 1-1 angol könyvet és minden happy lenne.

És ott vannak a barátaim, akiket tényleg annak tartok, ha szarban vannak, próbálok segíteni és meghallgatni őket, remélem, bezsebelhetek ezért is egy piros pontot. És köszönöm azon barátaimnak, akiknek állandóan nyavalyogtam, hogy elviseltek és kibírtak, csillagos ötös :)

Egy picit érezhetem azt, hogy jó irányba tartanak a dolgok?

edit: de előbb főzök Huginak chillis babot, hogy ne haljon éhen a drágám :)

Sok minden világossá vált előttem és rájöttem, nem vagyok hülye, ami azért elég megnyugtató az utóbbi hónapok káosza után. Beszéltem anyával, olyan kedves volt a hangja, szinte el is felejtettem, mennyire jó otthon lenni és tőle tanácsot kérni. Sokáig féltem, mit fog szólni, mit fog gondolni, ha beállítok egy újabb adag problémával hozzá, szerencsére a bölcsessége tovább ér, és már vágta, mi a bajom.

Elég sok minden leesett a hétvégén, és értem már, miért nem jutok egyről a kettőre. De ugye, ha a rossz varázslatok hatásmechanizmusát megismerjük, ki tudjuk védeni őket? Kezdek tisztán látni, és szép lassan magamra fogok találni.

A holnapból ma lett, és abból már holnapután, azaz ma. És a mához viszonyított holnapból is ma lesz, és a közeljövő minden holnapja ma lesz, mert "tomorrow never comes", amúgy valóban tényleg. Az öregasszony is felírta az ajtófélfára, emlékeztetőül a Halálnak, hogy majd "HOLNAP" jöhet érte és minden nap szorgalmasan mutogatott a kiírásra, miszerint nem a mai a halál órája.

A szavak foglyai vagyunk.

Gustavo Santaolalla - Iguazu