de majd ugye tudatod velünk, hogy hol folytatod? :)

Affene, mostmár értem Tóbit is. ne menj azért messzire. :(

Ne lépj már le... de azért olvasni jössz majd? Vagy életjelezni néha. Én olvasnálak,meg Tóbit is.

Nos, valóban sajnálatos, hogy abbahagyod. p.s.: különbenmeg gonosz vagy, mert ígértél nekem egy, a barátságról szóló bejegyzést és nem teljesítetted végszó előtt.. :(

Csak hogy szó ne érje a ház elejét... viszont az elbúcsúzás is végleges legyen, kommentben, de itt van a barátságról szóló bejegyzés. Egyszer egy barátom azt mondta, hogy életreszóló barátság csak férfiak között van. A nők között nem létezhet igazi barátság, mert megmérgezik az érdekek. Természetesen azonnal tiltakoztam, de jópár hét, hónap, év agyalás és vizsgálódás után sajnos ki kell jelentenem, igaza volt. A vizsgálat időszaka 15,5-23,5 éves koromig. A helyzet pedig az, hogy akárhányszor hittem valakiben, hogy a barátnőm, mindig csalódnom kellett egy idő után. Akik esetleg velem kapcsolatban hitték ugyanezt, azokról nem tudok nyilatkozni, mert elmaradoztak, de lényegtelen, hiszen akkor nem voltunk egymásnak igazi barátai.

Ugyanez a barátom azt mondta, hogy férfi és nő között sincs barátság addig, amig le nem fekszenek egymással. Mert utána már a férfiban lecsillapodik a vadászösztön. Ezt alátámaszthatom, létező jelenségről van szó. Ilyenkor tényleg úgy élhet a barátság, hogy ha nem látjuk egymást hónapokig, nincs hiszti, hogy nem kerestél, örülünk a találkozásnak, és 5 perc után úgy beszélgetünk, mintha tegnap találkoztunk volna.

Szóval hiszek a barátságban, csak ez a mai világ valamiért nem kedvez neki. Pedig annyira jó dolog... De nekem valahogy sose jön össze. Hánykolódok társaságok között és senki nem fogad be igazán, ha már nem vagyok valaki "csatolmánya". Jó lenne valahol teljes jogú tagnak lenni, egy igazi, jól működő baráti társasághoz tartozni alanyi jogon. (Ha megérdemlem.)

Nem tűnök el, nagyon szeretlek titeket olvasni, remélem, sokat írtok még :) És egy kávézást igazán összehozhatnánk végre:)