Egy icipicit sztrájkoltam, és ha errefelé fordult a kurzorom, gyorsan továbbmentem. Leírni ide dolgokat, mintha kőbe vésném őket, így jobb, hogy nem is írtam.

Hosszú idő után hazamentünk újra, és megint jó volt, én ismét picilány voltam, anyuci főztjét ettem - persze sikerült degeszre zabálnom magam - Anya, kérlek, ne csinálj ötnél több kaját plies - , és mostanra sikerült belakni a "gyerekszobát" az új házban. Nehéz összeszedegetni a napok romjaiból a fontos dolgokat, csak érzések és bevillanások vannak. Rokon mondta, hogy küldjem el az önéletrajzom; az unokák összerakták a számítógépet, mire hazaértünk: jééé, de nagyok lettek a kisördögök!; eljött hozzánk egy olyan barátnőnk, akivel vagy 2 éve nem láttuk egymást, de lehet, hogy több, és annyira jó volt vele újra együtt; hétfő este egészen különleges, tanulásra való hangulata volt a szobánknak: visszavágyom; én még életemben nem fáztam úgy, mint azon a keddi temetésen; csütörtök-péntek bébiszitterkedtem, szótanulás & rajzolgatás ruLz!, Macika az ajtóból állva integetett és küldött puszikat, ahogy elbúcsúztam tőle; tegnap este Warhammer: Chaos in the world, négyen, együtt, elhoztuk a romlást a világra, meg kell ismételni...

...fázom, de most nagyon jó, feltöltekeztem... van erőm tovább mesélni a meséimet....