Queen bee bee beeee

Jó lenne tudni az ok-okozati összefüggéseket, a rossz dolgok miértjét, akkor talán könnyebb lenne elviselni a veszteséget és tanulhatnánk a mások hibáiból is. Jó lenne tudni, mi dolgunk van itt, miért találkozunk a másikkal? és szeretnék kérni minden történet végére egymondatos tanulságot. Feliratként, 12-es betűméretben, Verdana betűtípussal.

Gondoltam, elkezdem magam visszaszoktatni a kolis kosztra, mert nagyon el lettem kapatva a nyáron. A cél elérése érdekében délután megettem egy egységnyi smack levest, abból a fajtából, amelyik már négy éve hű társam a koliban. Este 8-ra valami nem stimmelt. 9-re már majdnem lefordultam a székről, úgy fájt a gyomrom. Most átmeneti javulás egy bejegyzés erejéig tapasztalható, de gyorsan ledőlök, mielőtt kidőlök.

Hogy rögtön egy lenyúlással kezdjem a bejegyzésemet, így jellemezhetném az utóbbi időszakot: "A hetek úgy illantak el, mint a százmilliók a BKV-nál."¹ A varázspapíromat² valahol elvesztettem,és a jegyzeteim is amorf kupacokban, művészinek nem nevezhető összevisszaságban hevernek a csak körben lelakkozott parkettájú szobám 25 éves polcain. Most Hugiék nyakára hagytam a takarítást, hét elején a lányunokákat meg az egész aug.20-át, és 4. napja élvezem a mesés Keletet dicső Magyarországunk jobb szegletében.

Múlt hét a fiúké volt. Alapvetően aranyos gyerekek, de miért kell egy 10 évesnek folyamatosan programot szervezni, különben unatkozik/psp-hez nyúl? Amikor én voltam ennyi idős, húszmillió dologgal el tudtam magam foglalni.³ De akkor is... Nincsenek hozzászokva a beszélgetéshez, az önálló, kreatív játékhoz, nem jó a tollaslabda, sem a foci, hanem inkább kapcsoljuk be a számítógépet nekik. Amiből az lett, hogy Hugival lementünk tollasozni, betegre röhögtük magunkat, fiúk meg főttek a gép előtt. Szombaton elvittük őket tűzzsonglőr bemutatóra. Szemmel láthatóan élvezték a dolgot, ahogy a gólyalábakon egyensúlyozó srácok pörgették a tüzes botjaikat, de koncertre már nem maradtunk, valahogy menekültünk hazafelé a tömeg első soraiban lobogó Árpád-sávos zászlóktól. Túlzás lenne azt állítani, hogy ilyen volt a "fesztivál", de az érzés, hogy itt nekem semmi keresnivalóm nincs, az hasonló.

Vasárnap: majdnem 6,5 órás út kellemes baráti csevellyel megszakítva. Csak így érdemes nekiindulni a nagy utazásnak, ha tudom, hogy megállok közben, egy kis duma, egy kis Gödör, örültem, hogy személyesen is megismerhettelek...

Köldökzsinór a városhoz, gyűlnek az eltéphetetlen kötelékek, már Kolleginának saját lakása van itten, és nekem újabb évre kolihelyem, meg emberek, akiket ide vettek fel, és véletlenül a KUK-ba jönnek, és mit nekem az aluljáróknak vizelettel telt szaga, a munkásszálló dülöngélő részegjeinek bizonytalan útvonala, a mocskos BKV-buszok izzadt zsúfoltsága, valahogy mégiscsak "itt vagyok hon, itt az én világom", egy év múlva már perzsául el fogom tudni mondani, hogy az Andrássy úton mi micsoda és mikor épült, miért jelentős, és ha esik az eső, a Lánchidat betolják a szemközti alagútba, hogy meg ne ázzon.

Még nem akar megérkezni a mail, hogy mikor kell beköltözni a koliba, de nekem kell az a dátum, amire várhatok.

ez olyan nagyon-nagyon

I got you on tape - Somersault

köszönet a linkért

A két kocka elgurult kocsmázni. Hugiról kiderült, hogy kurva jó arc! Hiányzott, úgy érzem, sok-sok időt elvesztegettünk egymás nélkül, de most megint jó volt. Rumkóla és Hubertus társaságában kibeszéltünk fontos dolgokat, és olyan volt az egész, mint amikor még nem mentem el egyetemre és az az egymás nélkül töltött két évnyi szakadék elhomályosulni látszik.

Hazafele jövet beugrottunk Lyukba is, és véletlenül találkoztam valakivel, aki régen fontos volt nekem. Megint hülyeséget csinált és hatalmas bajban van, láttam a szemein, hogy megbánta, tanácstalan, és szégyellte magát. Előttem. Pityere van picit, mert azt kell látnom, hogy olyan ember szenved a saját baklövése miatt, aki sokkal jobb életet érdemelne, viszont már nem az én feladatom, hogy támogassam és megóvjam. De az a nézés.... az borzasztóan szíven ütött, mert elmúlt négy év, de még mindig miattam fáj belül. Nem érdemelte meg, hogy lelépjek, és pityergek amiatt is, mert más sem érdemelte ugyanezt :'( Engem be kéne zárni, hogy ne bánthassak többé senkit sem :'(

Talamasca vs Yuman - Ambient'n'roll

Várakozós, történjenmárvalami hangulatot teremtett ez a dal. Húgommal unokázunk, közben imádkozunk, hogy hamar elhaljon a Rally Championship 5-nek a kávédarálószerű motorhangja. Barátaim százkilóméternyi távolságokra vannak tőlem, még sose volt ennyire távoli a szeptemberi beköltözés, közben azon gondolkozom, mit kéne bepakolni addigra....görkorit pl!!!! És az összes növénykémet, külön polcot fognak kapni, mert jó velük élni. Most picit pityere van, de este már jobb lesz, Hugival elmegyünk kocsmázni, holnap pedig tűzzsonglőrök bemutatóznak a pápai történelmi napok alkalmából.

Ssss-sss-ssss-sss-ssss parkettacsiszolás szoknyában, hol térdelve, hol guggolva, hol a földre telepedve, közben laptopról szólt a Celldweller - We Will Never Die(Growling Machines remix) és Hugi meg köztem valami egészen emberi kommunikációs csatornát sikerült létesíteni.

Szlutty-szlutty, ez pedig már a parketta lakkozása volt, rettenetesen zsibbad a jobb karom, miközben nem bírom elképzelni, mitől van menzai kaja szaga a kezemnek egy szál cigi után.

Estefelé lejátszottunk 10 kör arénát, 5v5-öt, és mivel nem volt ellenfél, klánon belül oldottuk meg a dolgot teamspeaken konzultálva. Nagyon fun volt, vagy 6 kört lenyomtunk. Már mikulás ruhában, szakácssapkában örvendeztünk, amikor betöltött Dalaran aréna, mindkét csapat rohaaam, erre ismeretlenek az ellenfelek. Egy kicsit lekonyult a szakácssapink, meg besírtunk a röhögéstől.

És óistenem, ez a festő mennyit bír beszélni! És nem veszi észre magát, hogy álljon már le, hiába mondom frontálisan, jól artikulálva, hogy éhes vagyok, megyek enni, csak mooondja, mondja, amíg rá nem csukom magamra az ajtót.

meg most a takarómat legalább a fülemig húzom, beleszimatolok egy a túloldalon üresen lézengő kispárnába, hátha találok egy illatnyomocskát, amivel elalhatok.