Ssss-sss-ssss-sss-ssss parkettacsiszolás szoknyában, hol térdelve, hol guggolva, hol a földre telepedve, közben laptopról szólt a Celldweller - We Will Never Die(Growling Machines remix) és Hugi meg köztem valami egészen emberi kommunikációs csatornát sikerült létesíteni.

Szlutty-szlutty, ez pedig már a parketta lakkozása volt, rettenetesen zsibbad a jobb karom, miközben nem bírom elképzelni, mitől van menzai kaja szaga a kezemnek egy szál cigi után.

Estefelé lejátszottunk 10 kör arénát, 5v5-öt, és mivel nem volt ellenfél, klánon belül oldottuk meg a dolgot teamspeaken konzultálva. Nagyon fun volt, vagy 6 kört lenyomtunk. Már mikulás ruhában, szakácssapkában örvendeztünk, amikor betöltött Dalaran aréna, mindkét csapat rohaaam, erre ismeretlenek az ellenfelek. Egy kicsit lekonyult a szakácssapink, meg besírtunk a röhögéstől.

És óistenem, ez a festő mennyit bír beszélni! És nem veszi észre magát, hogy álljon már le, hiába mondom frontálisan, jól artikulálva, hogy éhes vagyok, megyek enni, csak mooondja, mondja, amíg rá nem csukom magamra az ajtót.

meg most a takarómat legalább a fülemig húzom, beleszimatolok egy a túloldalon üresen lézengő kispárnába, hátha találok egy illatnyomocskát, amivel elalhatok.