A két kocka elgurult kocsmázni. Hugiról kiderült, hogy kurva jó arc! Hiányzott, úgy érzem, sok-sok időt elvesztegettünk egymás nélkül, de most megint jó volt. Rumkóla és Hubertus társaságában kibeszéltünk fontos dolgokat, és olyan volt az egész, mint amikor még nem mentem el egyetemre és az az egymás nélkül töltött két évnyi szakadék elhomályosulni látszik.

Hazafele jövet beugrottunk Lyukba is, és véletlenül találkoztam valakivel, aki régen fontos volt nekem. Megint hülyeséget csinált és hatalmas bajban van, láttam a szemein, hogy megbánta, tanácstalan, és szégyellte magát. Előttem. Pityere van picit, mert azt kell látnom, hogy olyan ember szenved a saját baklövése miatt, aki sokkal jobb életet érdemelne, viszont már nem az én feladatom, hogy támogassam és megóvjam. De az a nézés.... az borzasztóan szíven ütött, mert elmúlt négy év, de még mindig miattam fáj belül. Nem érdemelte meg, hogy lelépjek, és pityergek amiatt is, mert más sem érdemelte ugyanezt :'( Engem be kéne zárni, hogy ne bánthassak többé senkit sem :'(