Queen bee bee beeee

Mozgalmas volt a vasárnap, apukám jött és beépített 1 db egész konyhabútort, feltett egy fürdőszobaszekrényt és a nagyszoba is új külsőt kapott egy bazinagy polcrendszernek köszönhetően. Szokatlan most a lakás, de amennyi füstölőt elégettem, már minden rossz szellem távozott innen, hamarosan belakjuk, majd jönnek vendégek is, akiket levehetek a lábukról a főztömmel.

A másik, hogy hagytam lejárni az accountomat, és hiába van itt a szomszédban a bank, nem fogok becaplatni pénzt rakni a számlámra. Azon egyszerű oknál fogva, hogy kell egy kis pihi, épp nem tudom úgy élvezni a játékot, hogy értelme legyen a folytatásnak. Nem tudok úgy raidet szervezni, hogy nincs érdeklődés, haladni nem lehet, mert nem hardcore csapat vagyunk, hanem csak amolyan tinglitangli szedettvedett banda, és így ebben a formában időrablás lett a játék.

Most inkább adok-kapokot kezdek játszani a sorssal, elég sokkal lógok neki, elkezdek törleszteni. Pl. tudatosabb életvezetéssel, okosabb életmóddal és bölcsebben kezelve a prioritásokat.

Szilveszter este.... több, mint érdekes, fogalmazzunk úgy. Éjféli koccintás az Urániában összeölelkezve négyen, pár óra múlva várjuk a híreket a kórházból, még pár óra múlva elindulunk afterozni Kalózhajóra, ami nekünk az igazi szilveszteri buli kezdetét jelenti: barátok, régi és új ismerősök, arcok, mosolyok, vbk-k és whiskeykólák, lufik és világító póló, világmegváltó és magánéletrendező beszélgetések, vacsorameghívások, kutyusok a fedélzeten, őrült boszorkánytánc, Y-east ftw!

Ha végigbuliztuk az év legelső napját, és gyrost ettünk este 7 körül hazafele sétálgatva hajóról, akkor holnap hány szem lencsét kell fejenként betermelnünk lelkes tanulás közepette, hogy minden rossz óment elhessegessünk az új évről?

Jah, volt ám karácsony is, 24-25 otthon, csak a blogolásban maradtam el kissé, amit (miért is ne) épp szilveszter este kell utolsó pillanatban pótolnom, hogy még 2009 kerüljön a bejegyzés mellé leltári számnak.

Volt fenyőillat, aranyló húsleves és ajándék parfüm anyának, szerencsére nem volt karácsonyi dal dúdolás a tűszőnyegben állva, de így is elég ünnepi lett. Hugi díszítette fel a fát, természetesen egyedül, mert csak neki van kettőnk közül olyan esztétikai érzéke, hogy a díszítés után is rá lehessen nézni a fára. Nem tiltakoztam. 24-én reggel még elfutottam boltba egérért az otthoni géphez, aztán anyát egy gyorstalpaló géphasználói tanfolyamban részesítettük (iwiw, msn, gép bekapcsolás), sokadik alkalommal. És hosszú idő óta először sikerült kezembe venni egy könyvet, és 2 nap alatt felfaltam Shirin Ebadi regényét . (Az angol címe Iran awakening - A memoir of revolution and hope, de magyarul csak a nagyon bulváros és ciki Mrs.Irán címmel jelent meg, hát hadd ne kommentáljam. A könyvre azért ráférne egy lektorálás, hogy az is értsen bizonyos részeket, aki nem tanul erről a kultúráról. Nekem nagyon tetszett, túltettem magam ezeken az "apró" malőrökön.)

Hiányzik Nünüke, fel is hívom, hogy boldog új évet kívánjak!

ed: 26-án atomimba karácsonyi partyn voltunk a Kalózhajón, legemlékezetesebb fellépő Era és Botond volt, valami hihetetlen jó hangulatot csináltak, nem is értem, hogy maradhattam le eddig Era dobolásáról :P Én kérem, nem voltam felvilágosítva arról, hogy ő ilyen jól tolja, kérem jegyzőkönyvbe venni és mentségként számításba venni! Mindig csak bevillanások maradnak meg, amelyek aztán kivonatként szolgálnak az x partyról szóló emlékekhez, ha el akarnám teljes egészében mesélni a dolgokat, de minek tennék ilyet, amikor elég leírni azt, hogy Ho-ho-ho-horgász uv-festékkel, forralt bor belépéskor, Era mosolyog a keverőpultból, barátok körülöttem, a hajó ring alattunk és jaj-jaj, dübörög-dübörög a lelkem is.

Kicsit mintha vánszorogna az idő, a "jövőre" fogalma annyira távoli, pedig csak pár nap... A feldolgozandó anyagok gonoszul vigyorognak az asztalon/polcon/szekrényben, épp onnan, ahova rejteném őket, persze sikertelenül. Álmomban ezerszer odaálltam az elé, Akit Nem Nevezünk Nevén, hogy ennél jelentéktelenebb és unalmasabb témát még nem láttam soha, ordítok, tépem a haját, kergetem körbe elektronikás sokkolóval, majd feladom légipostán a Baszidzsiknek, mint imperialista kémet, dobozban.

De nem. Delejes szemmel bámulom a bbc iráni híreit, és várom a gyerekek mailjét, hogy jól vannak, minden rendben.

És teszem a dolgom, másnak most haszna nincs.  

Reggel tolmácsoltam a közjegyzőnél. Elég durván hangzik, de ilyenek vannak... Amikor a közjegyző a bárgyú fejével rám meredt és kérdezte, hogy Ön a tolmáács?, akkor igent kellett bólogatnom és jegyzőkönyvbe vétettem. A pasas valami elképesztő jogi blablát olvasott fel és jelentőségteljes pillantással nézett rám, hogy akkor tolmácsoljak. Én hasonlóan jelentőségteljes, ámde meglepődött fejjel kedves ügyfelemhez, egy 27 éves sráchoz fordultam, közöltem vele, ez olyan jogi hablablablah volt, hogy nem érdemes lefordítani. Megértően bólogatott, majd a számomra is értelmezhető részeket a cirkalmas jogi nyelvezetből kihámozva elmagyaráztam neki, mi a szösz van.

Ezután volt olyan rendes és elvitt bébiszitterkedni. Amikor beléptem az ajtón, a grincs bennem hihetetlen nagy elégedettséggel konstatálta, hogy a lakásban nincs karácsonyi dísz, ellenben a szobában egy nagy ketrec terpeszkedett, benne egy nyuszival. Egészen addig voltam boldog, meg örültem a fejemnek, amíg a kissrác a szülinapjára kapott könyvecskét oda nem hozta nekem és dugdosta a kezembe, hogy énekeljek. A Kis karácsony, nagy karácsony volt benne..... Kilábalva a dalocska okozta sokkból, főztem borsófőzeléket, majd letettem a picúrt aludni, aki mint akit kiütöttek, úgy elaludt pár perc alatt. Hiába, kifárasztásban jó vagyok =)

Átmentem egy haveromhoz, aztán délután ajándékot vásároltunk, ami úgy nézett ki, hogy bevágódtunk egy ilyen füstölő illatú, sok indiai/indonéz stb faragott bútorral telezsúfolt üzletbe, és pár vááóóóó meg húúú között sikerült választani 1-2 szép dolgot. Persze a legszebb kiszemelt dolgokat pénz hiányában ott hagytam, de így karácsony előtt úgy érzem, meg kell említenem, hogy örülnék valami nagyon színes ágytakarónak pl =)

Este barátnőmmel borozgattunk, és bár félkómás voltam a napi futkosástól, így is kellemesen telt az idő. Áh, milyen imba forralt bort tudok csinálni, mindjárt megkívánom, az egyetlen jó dolog a télben a meleg szobából kifelé bámulva látható hókupacokon kívül.

Megígérem, nincs több QQ , nincs rám szüksége, hát ennyi :( Milyen naiv elképzelés, hogy ha megszelidítünk egy rókát, felelősek leszünk érte. A rókák néha felkerekednek, és új kisherceg után néznek, én pedig hiába várok a domboldalban. Én a halott szerelmek romjait, engem a rókák hagynak el, a világ tökéletességének eme disszonanciája megborzongat.

Feljebb kapcsolom a fűtést és készülök a holnapi vizsgámra.