Jah, volt ám karácsony is, 24-25 otthon, csak a blogolásban maradtam el kissé, amit (miért is ne) épp szilveszter este kell utolsó pillanatban pótolnom, hogy még 2009 kerüljön a bejegyzés mellé leltári számnak.
Volt fenyőillat, aranyló húsleves és ajándék parfüm anyának, szerencsére nem volt karácsonyi dal dúdolás a tűszőnyegben állva, de így is elég ünnepi lett. Hugi díszítette fel a fát, természetesen egyedül, mert csak neki van kettőnk közül olyan esztétikai érzéke, hogy a díszítés után is rá lehessen nézni a fára. Nem tiltakoztam. 24-én reggel még elfutottam boltba egérért az otthoni géphez, aztán anyát egy gyorstalpaló géphasználói tanfolyamban részesítettük (iwiw, msn, gép bekapcsolás), sokadik alkalommal. És hosszú idő óta először sikerült kezembe venni egy könyvet, és 2 nap alatt felfaltam Shirin Ebadi regényét . (Az angol címe Iran awakening - A memoir of revolution and hope, de magyarul csak a nagyon bulváros és ciki Mrs.Irán címmel jelent meg, hát hadd ne kommentáljam. A könyvre azért ráférne egy lektorálás, hogy az is értsen bizonyos részeket, aki nem tanul erről a kultúráról. Nekem nagyon tetszett, túltettem magam ezeken az "apró" malőrökön.)
Hiányzik Nünüke, fel is hívom, hogy boldog új évet kívánjak!
ed: 26-án atomimba karácsonyi partyn voltunk a Kalózhajón, legemlékezetesebb fellépő Era és Botond volt, valami hihetetlen jó hangulatot csináltak, nem is értem, hogy maradhattam le eddig Era dobolásáról :P Én kérem, nem voltam felvilágosítva arról, hogy ő ilyen jól tolja, kérem jegyzőkönyvbe venni és mentségként számításba venni! Mindig csak bevillanások maradnak meg, amelyek aztán kivonatként szolgálnak az x partyról szóló emlékekhez, ha el akarnám teljes egészében mesélni a dolgokat, de minek tennék ilyet, amikor elég leírni azt, hogy Ho-ho-ho-horgász uv-festékkel, forralt bor belépéskor, Era mosolyog a keverőpultból, barátok körülöttem, a hajó ring alattunk és jaj-jaj, dübörög-dübörög a lelkem is.
