Megvan az egészségügyi könyvecském, ami bizonyítja, hogy nincs tbc-m, és lepecsételve várja a bevetést. A beszerzési akció legnehezebb része az volt, amíg bejutottam a háziorvoshoz a beutalóért, mert bizony arrafelé nem úgy mennek a dolgok, hogy sorban áll az ember, aztán sorra is kerül! A hatalom teljes jogú birtokosa Katalin, a vörös hajú molett asszisztensnő, aki szangvinikus természetéből adódóan a legnemesebb segítőkészséggel lerendezi a legtöbb orvost nem igénylő ügyet a váróban, így megtudhattuk, hogy a cigányasszonynak nincs tüdőgyulladása, egy leány hozzátartozója viszont inkontinenciával küszködik, ráadásul minden recept és papíraláiratás előnyt élvez a várakozókkal szemben. Nagy nehezen, mintegy 2 órás várakozás után megszereztem a nemes papíromat, és szerdán elbukdácsoltam tüdőröntgenre, amit elkészítettek fél óra alatt, majd újabb fél óra alatt Katalinnal megbirkózva beleüttetett a pecsét a könyvecskémbe. 4000 forintért, csak mert fizessen az, aki dolgozni akar, ez a dolgok rendje. Ámen.
2009.12.31. 20:21 orumiya
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://orumiya.blog.hu/api/trackback/id/tr656371655
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
