Queen bee bee beeee

Reggel sikerült kiolvasnom a Gyilkosság Mezopotámiában c. Agatha Christie remeket, és a fejlődőképességemet bizonyítja, hogy legalább felmerült bennem a gyanú a gyilkos személyét illetően. Viszont a kőművesek épp verik szét a fürdőszobát itt mellettem, aminek következtében elemi erővel tör ki belőlem a tüsszögés, így alapos gyanúm van feltételezni, hogy talán porra lehetek allergiás.

Alakulunk a hegyesdi szervezést illetően, jó dolgok lesznek ottan, úgy érzem :)

Meleeeeegg vhaaan, jááááj.

Vibrasphere - Ensueno

Vibrasphere - Manzanilla - végtelen csillagos ég

Utálom a nagyüzemi pletykálkodást.

Nagy bolyhokban szállnak az agyszöszeim, lemerült az akksim, és bizsergeti a tarkómat a zene. Bulizni akarok, ott Pesten, és most kimaradós érzésem van... Kimaradok valami jóból.

Amúgy hogy lehet ledobni 10 kilót gyorsan és tartósan?

- agyszöszmöszkölés -

Most jön az, hogy én megmondtam. Mert az ilyet megérzem előre. Hogy melyik filmet nem szabad megnézni. Ilyen volt a PG által évekig nyomatott Testvérbosszú, amit akkori szobatársammal nézetett meg, végső mentsvárként, csakhogy megoszthassa a filmélményét bárkivel, aki hajlandó befogadni azt a fajta ingert, mert én ugyan nem akartam elhinni neki, hogy az a film jó lehet. Csak a háttérből hallgattam végig, talán Serpentshrine Cavernsben vagy egyéb izgalmas vidékeken járhattam akkoriban, de bebizonyosodott a hozzám elért párbeszédfoszlányokból, hogy igazam volt.

A Watchment látatlanban lehúztam, az mekkora szar, sose nézem meg, vááááággggrrrr, erre ma, egye fene, nézzük azt. Kár, hogy nem tudtam, mire vállalkozok, ugyanis a RENDEZŐI VÁLTOZATot sikerült torrentről leszedni. És megint csak IGAZAM volt, ugyanis abban a filmben még az előre beharangozott filmmentő szexjelenet sem ütött akkorát. Egyszerűen elpazaroltam 3 órát az életemből ERRE. Ááááááááá. Az idegszálaim szabályszerűen kibolyhosodtak a végére, mert csak vártam és VÁRTAM egy értékelhető momentumra, egy jelenetre és nem jött!!!!* Bár, az tény... képileg volt egy-két érdekes megoldás benne... (Azét filmkritikusnak még nem mennék el, mert a tegnapi Éjszaka a múzeumban 2. elég rendesen felvillanyozott, annak azért magasabb volt a happy-faktora.)

Azt viszont itt és most leszögezem: sem Terminátort, sem Transformerst nem vagyok hajlandó... SOHA megnézni! Max. ha kínozni akartok: kikötözve a videó elé.... :P

*Ez olyan szerencsejátékos hozzáállás, hogy még benn maradok a játékban, hátha visszanyerek mindent, amit elvesztettem. 

Valami bennem ragadt az utóbbi napokban, és nehezen jönnek az ujjaimra a billentyűk. Visszaolvastam azt az ominózus beszívós bejegyzést, és utólag lepődöm meg, mennyire jól és egyszerűen lehet írni, mindenféle feszültség nélkül abban az állapotban. Félreértés ne essék, nem akarok a 20. század eleji írók nyomdokaiba lépni, ez csak egy kósza megállapítás, amelyben párhuzamot vonok az akkori termékeny és a mostani terméketlen állapot közt. Vagy ez a szívás tipikus esete: amikor kikívánkozna belőlem, nincs a közelben se gép, se papír, se toll. Valamiféle beteges módon fejben rögzítem az eseményeket, a történések közepette, a hangulatokat, az érzéseket és az ízeket, a gondolatok rezgéshullámait, mintha a jelent fejben gépelném le, de mire egy üres hordozó (papír) közelébe kerülnék, agyi szerverkarbantartás van.

A környezet persze nagyban befolyásol. Hiába a falusias (papíron kisvárosi) háttér, gőzölgő napsütés, csiripelő madarak, akkumlátor egerek, ablakon behuppanó macska és örömében a farkát csóváló kutyulimutyulis, ami ha elfekszik a konyhában a helyén, a bútor oldalán kopog a farka. Mivel itt van az unatkozó Mami, aki úgy tud káromkodni, hogy tyű, meg amúgy jó arc, csak ne akarna minden órában legalább másfél órát beszélgetni velem olyan emberekről, akiket nem ismerek, és ne akarna rám tukmálni régi mamusztól kezdve minden hülyeséget. Amúgy nyugi van, System Nipel - Absolut Trancelucent szól, és kezdem érezni, hogy el vannak döntve sorsfordító dolgok.

Észrevétlenül, nem az asztalra csapva születtek döntések, sikerült a kishajóm vitorláiba megfelelő szeleket fognom, tudom a következő és az utána következő questek koordinátáit is, bár nem lesz egyszerű dolgom. Végre tudom, hogy miből írom a szakdogámat, és van esélyem arra, hogy doktorandusz legyek, mivel világossá vált előttem: bíznak bennem és számítanak rám. Hmm, dr előtagot bigyesztek a nevem elé pár év múlva, váááá

Háttérből ez szól épp: Peace Orchestra - Shining

Változnak a dolgok, az ízlésem, törlöm a régi playlistjeim, új zenék szólnak, új társasággal csavargok, új ritmusokra táncolok, és azt veszem észre, mindig vannak körülöttem emberek (jó és nagyon jó emberek), akiknek belecsöppentem az életébe. Néha káoszt hozok, néha megnyugvást, kire mit szabtak ki odafönt, nem én irányítom a dolgokat. Csak hagyom, hogy összekapcsolódjunk térben & időben, és eljátszuk a sors által ránk rótt szerepeinket. Mindig egyértelmű, ki mit fog lépni, ki hogyan reagál, mert a belénk kódolt személyiségjegyek meghatároznk minket. Így ítéltettünk sikerekre és bukásokra. Miért kellenek nekem mindig új emberek? (kód) Miért élvezem, ha forog körülöttem minden? (kód) Bye nyugdt élet, nem vagy nekem való.

Több lesz, mint 3 nap. Jövő héten péntek délelőtt indul... Káoszban a nyugalmat, nyugalomban a káoszt, csak leljem meg.

Zörejek a gépből: Quantum - Janata Express

És amit tegnapelőtt találtam: Vibrasphere - Floating Free (ahogy egy ismerősöm írta: ez a szám konkrét libabőr, igazi napfelkeltés-vigyorgós)

Sikerült délelőtt 11-re kialudnom magam, így újult erővel vághattam neki a nyárnak. Anyósom valami fenséges ebédet dobott össze, utána elmentünk Nyíregyre (kb. 15 percre vagyunk onnan), sétálgattunk a belvárosban. Kb egy éve készült el jelenlegi formájában a korzó, szökőkutak és fáktól árnyas padok tömkelegével, igazán impozáns látványt nyújt és sokan sétálnak arrafelé. Kicsit vásárolgattunk is, kaptam Fundintól egy nagyon imba bikinit, epic loot, ugyanis lila :) Este pedig megkértem mamát, hogy tanítson meg varrni, már látom is lelki szemeim előtt, hogy a kiszemelt anyagokból milyen klassz ruhákat fogunk mi rittyenteni. :)

Dióhéjban ennyi meg egy bambi, ja megugye Kollegina hiányzik, mint a fene, már érződik a nőhiányom, mert a nyíregyi csajokat stírölöm, jááájj, hogy itt minden csaj vékony meg sortban jár? Az tény, hogy itt a norvégok sötétebbek, de a csajok meg sokkal jobbak. Nah, akkor érdemes ideköltözni?;-)

Nem tudom hirtelen, mikor voltam utoljára itt, de olyan szeretettel fogadott Fundin anyukája és mamája, hogy teljesen meghatódtam. Mindenesetre minden anyósokról szóló közhiedelmet megcáfolnak. Mama (aki történetesen 85 éves) szülinapjára megkapta tőlünk a szokásos szerelmes regény adagját, bár kíváncsi vagyok, mit fog szólni, ez kissé erotikusabbra sikeredett Daniel Steelnél.;-) 

Viszont a 6 órás vonatút kikészített. Pesttől IC-vel jöttünk, az teljesen korrekt és kellemes volt, nade Pestig a gyors, nulla légkondi + huzattól magukat óvó utasokkal szó szerint a pokolban érezhettük magunkat abban a hőségben. Stephen King Fekete háza teljesen lekötött szerencsére. 

áááá, ez most nem megy, hulla vagyok, off 

A vasárnap is rakodással telt, de most konkretizáltuk a dolgot: az egész szobát ki kell pakolni a festés és a parketta lakkozása miatt. Szeretek pakolni, főleg ha nem időre megy, mivel nálam ez valamiféle szertartás: az összegyűjtött, félretett dolgaimat előveszem, megnézegetem, kidobom vagy rendszerezem, helyet keresek nekik és újra elteszem. Hát így került elő az a celluxszal lezárt cipősdoboz, amiből a következő dolgok kerültek elő:

Na igen, az első szerelem korai megnyilvánulásai piros dolgokra késztetik az embert, és Szív koma erre emlékeztetvén a dobozkában landolt, mindenesetre megőrzöm az utódomnak intő példaként, mint ahogy ezt is:

És igen, használatban volt valaha, cuki és piros, de összességében kellemes emlékek kapcsolódnak hozzá. Viszont a papagáj mély bánatomra selejtezésre került, mert elérte a madárinfluenza és a piros tollacskáit a kanapéra hullatta.

Szintén ebben a dobozban volt ez a párologtató. Annak idején véletlenül lepottyant az asztalról és pár helyen eltört. Akkor nagyon sírtam, 16 éves fejjel egy ilyen ajándék eltörése felért a kárhozattal. Megragasztottuk, de olyan kis béna maradt mindig. Konkrétan Holdacska a kukában landolt, Szív úr pedig visszament a dobozba.

Szintén egy szép emlék - lehetne, ha emlékeznék rá, milyen sztori kapcsolódik hozzá. Nem lepődtem meg, elvégre egy másik ma fellelt dobozban egy motordugattyút őrzök féltve, de ez most nem rémlik, nyilván valami halálosan romantikus jelenet tartozott hozzá annó. Találtam mindezek mellett sok-sok levelet meg fényképet (széles vigyorral nézegettem őket végig, komolyan jó kedvem lett, és jééé, a Balcsin is voltunk, voltam bent a vízben is (jéééééé) meg amikor motoroztunk, de régen is volt. (És kb.ennyit az ominózus dobozról.)

Aztán itt van Brümi béka, akit az egyik iráni utamon kaptam ajándékba. Már nem brümmög, de egy simogatás után visszakerült a többi plüssállat közé.

Mamától és papától maradt rám pár apróság, ezeket mindig is szívesen nézegettem és elmerengtem felettük. Mama volt olyan, hogy mindenfélét összegyűjtött és félretett, hát valószínüleg megvan, kitől örököltem ezt a tücsköt-bogarat is szokásomat.

Még kicsi voltam, amikor Miss Ibolyát megtaláltam mama szekrényében, már akkor is karakterisztikus illata volt, rejtély, miért tartottam meg, de kiskoromban volt valami bája ennek az illatnak, csak kézbe venni és szippogatni, hmmm. Talán az idő teszi, de elvesztette a varázsát, így kidobásra került.

Ízelítő az apuka-féle mütyürökből. Mindenféle koncepció nélkül gyűjt mindent, amit csak lehet, olyan dolgot nem tudok mondani, amiből legalább 2 ne lenne nála. Hogy ezek miért tetszettek meg, nem tudom, mindenesetre most kiselejtezésre kerültek.

A majmos bögre - hát meg nem tudnám mondani, honnan származik.

Azt hiszem, minden gyerek életében ott volt/van/lesz a Kinder tojás és a benne lakozó apró, festett figurák. Olvastam egyik blogban, hogy a szerző gyerkőcei kaptak ilyeneket ajándékba. Ha esetleg valaki igényt tartana rájuk, borítékban el tudom küldeni.

A kincsesládának csúfolt kacatos, emlékekkel teli (sokadik) cipősdobozt már nem volt türelmem szétszedni, így csak belepillantottam, hogy aha, megőrizzük. Következő festésig mindenképp ebben az állapotában.