Valami bennem ragadt az utóbbi napokban, és nehezen jönnek az ujjaimra a billentyűk. Visszaolvastam azt az ominózus beszívós bejegyzést, és utólag lepődöm meg, mennyire jól és egyszerűen lehet írni, mindenféle feszültség nélkül abban az állapotban. Félreértés ne essék, nem akarok a 20. század eleji írók nyomdokaiba lépni, ez csak egy kósza megállapítás, amelyben párhuzamot vonok az akkori termékeny és a mostani terméketlen állapot közt. Vagy ez a szívás tipikus esete: amikor kikívánkozna belőlem, nincs a közelben se gép, se papír, se toll. Valamiféle beteges módon fejben rögzítem az eseményeket, a történések közepette, a hangulatokat, az érzéseket és az ízeket, a gondolatok rezgéshullámait, mintha a jelent fejben gépelném le, de mire egy üres hordozó (papír) közelébe kerülnék, agyi szerverkarbantartás van.

A környezet persze nagyban befolyásol. Hiába a falusias (papíron kisvárosi) háttér, gőzölgő napsütés, csiripelő madarak, akkumlátor egerek, ablakon behuppanó macska és örömében a farkát csóváló kutyulimutyulis, ami ha elfekszik a konyhában a helyén, a bútor oldalán kopog a farka. Mivel itt van az unatkozó Mami, aki úgy tud káromkodni, hogy tyű, meg amúgy jó arc, csak ne akarna minden órában legalább másfél órát beszélgetni velem olyan emberekről, akiket nem ismerek, és ne akarna rám tukmálni régi mamusztól kezdve minden hülyeséget. Amúgy nyugi van, System Nipel - Absolut Trancelucent szól, és kezdem érezni, hogy el vannak döntve sorsfordító dolgok.

Észrevétlenül, nem az asztalra csapva születtek döntések, sikerült a kishajóm vitorláiba megfelelő szeleket fognom, tudom a következő és az utána következő questek koordinátáit is, bár nem lesz egyszerű dolgom. Végre tudom, hogy miből írom a szakdogámat, és van esélyem arra, hogy doktorandusz legyek, mivel világossá vált előttem: bíznak bennem és számítanak rám. Hmm, dr előtagot bigyesztek a nevem elé pár év múlva, váááá

Háttérből ez szól épp: Peace Orchestra - Shining

Változnak a dolgok, az ízlésem, törlöm a régi playlistjeim, új zenék szólnak, új társasággal csavargok, új ritmusokra táncolok, és azt veszem észre, mindig vannak körülöttem emberek (jó és nagyon jó emberek), akiknek belecsöppentem az életébe. Néha káoszt hozok, néha megnyugvást, kire mit szabtak ki odafönt, nem én irányítom a dolgokat. Csak hagyom, hogy összekapcsolódjunk térben & időben, és eljátszuk a sors által ránk rótt szerepeinket. Mindig egyértelmű, ki mit fog lépni, ki hogyan reagál, mert a belénk kódolt személyiségjegyek meghatároznk minket. Így ítéltettünk sikerekre és bukásokra. Miért kellenek nekem mindig új emberek? (kód) Miért élvezem, ha forog körülöttem minden? (kód) Bye nyugdt élet, nem vagy nekem való.

Több lesz, mint 3 nap. Jövő héten péntek délelőtt indul... Káoszban a nyugalmat, nyugalomban a káoszt, csak leljem meg.

Zörejek a gépből: Quantum - Janata Express

És amit tegnapelőtt találtam: Vibrasphere - Floating Free (ahogy egy ismerősöm írta: ez a szám konkrét libabőr, igazi napfelkeltés-vigyorgós)