A vasárnap is rakodással telt, de most konkretizáltuk a dolgot: az egész szobát ki kell pakolni a festés és a parketta lakkozása miatt. Szeretek pakolni, főleg ha nem időre megy, mivel nálam ez valamiféle szertartás: az összegyűjtött, félretett dolgaimat előveszem, megnézegetem, kidobom vagy rendszerezem, helyet keresek nekik és újra elteszem. Hát így került elő az a celluxszal lezárt cipősdoboz, amiből a következő dolgok kerültek elő:

Na igen, az első szerelem korai megnyilvánulásai piros dolgokra késztetik az embert, és Szív koma erre emlékeztetvén a dobozkában landolt, mindenesetre megőrzöm az utódomnak intő példaként, mint ahogy ezt is:

És igen, használatban volt valaha, cuki és piros, de összességében kellemes emlékek kapcsolódnak hozzá. Viszont a papagáj mély bánatomra selejtezésre került, mert elérte a madárinfluenza és a piros tollacskáit a kanapéra hullatta.

Szintén ebben a dobozban volt ez a párologtató. Annak idején véletlenül lepottyant az asztalról és pár helyen eltört. Akkor nagyon sírtam, 16 éves fejjel egy ilyen ajándék eltörése felért a kárhozattal. Megragasztottuk, de olyan kis béna maradt mindig. Konkrétan Holdacska a kukában landolt, Szív úr pedig visszament a dobozba.

Szintén egy szép emlék - lehetne, ha emlékeznék rá, milyen sztori kapcsolódik hozzá. Nem lepődtem meg, elvégre egy másik ma fellelt dobozban egy motordugattyút őrzök féltve, de ez most nem rémlik, nyilván valami halálosan romantikus jelenet tartozott hozzá annó. Találtam mindezek mellett sok-sok levelet meg fényképet (széles vigyorral nézegettem őket végig, komolyan jó kedvem lett, és jééé, a Balcsin is voltunk, voltam bent a vízben is (jéééééé) meg amikor motoroztunk, de régen is volt. (És kb.ennyit az ominózus dobozról.)

Aztán itt van Brümi béka, akit az egyik iráni utamon kaptam ajándékba. Már nem brümmög, de egy simogatás után visszakerült a többi plüssállat közé.

Mamától és papától maradt rám pár apróság, ezeket mindig is szívesen nézegettem és elmerengtem felettük. Mama volt olyan, hogy mindenfélét összegyűjtött és félretett, hát valószínüleg megvan, kitől örököltem ezt a tücsköt-bogarat is szokásomat.

Még kicsi voltam, amikor Miss Ibolyát megtaláltam mama szekrényében, már akkor is karakterisztikus illata volt, rejtély, miért tartottam meg, de kiskoromban volt valami bája ennek az illatnak, csak kézbe venni és szippogatni, hmmm. Talán az idő teszi, de elvesztette a varázsát, így kidobásra került.

Ízelítő az apuka-féle mütyürökből. Mindenféle koncepció nélkül gyűjt mindent, amit csak lehet, olyan dolgot nem tudok mondani, amiből legalább 2 ne lenne nála. Hogy ezek miért tetszettek meg, nem tudom, mindenesetre most kiselejtezésre kerültek.

A majmos bögre - hát meg nem tudnám mondani, honnan származik.

Azt hiszem, minden gyerek életében ott volt/van/lesz a Kinder tojás és a benne lakozó apró, festett figurák. Olvastam egyik blogban, hogy a szerző gyerkőcei kaptak ilyeneket ajándékba. Ha esetleg valaki igényt tartana rájuk, borítékban el tudom küldeni.

A kincsesládának csúfolt kacatos, emlékekkel teli (sokadik) cipősdobozt már nem volt türelmem szétszedni, így csak belepillantottam, hogy aha, megőrizzük. Következő festésig mindenképp ebben az állapotában.