Biztos, hogy több mindenről írnék, ha tudnám, hogy nem olvas az ismerőseim közül senki. Titkokat ismeretlenül kifecsegni olyan megnyugtató, csak leteszem a terheimet, belebugyolálva a picike betűkbe. De nem ide. Pedig olyan jó lenne leírni, kiírni, hogy mit látok, hallok, tapasztalok, de így sosem lesz teljes a kép, mert szelektálok, válogatok, mit szabad és mit nem. Már nem tudnék kapcsos, virágos könyvecskébe írni, amit aztán miniatűr lakatokkal lezárva rejtegetek a kíváncsi szemek elől. Meg ugye ha már elkezdtem ezt.... vagy mostantól éljen a szürrealizmus?! =)