Szeretem ezeket az arabos vizsgákat.... Komolyan. Ilyenkor nem a tananyagot tanulom, hanem az életet: hogy menjek be vizsgázni úgy, hogy ne kapjak két szívrohamot és egy agyérgörcsöt az első kérdés láttán. Tanulom, mit érezhet az a sok száz és ezer más egyetemista, főképp ttk-s, jogász vagy ik-s hallgató, akik imába foglalják a tanár nevét, ha a kettest megadja nekik és tiszta szívvel képesek örülni a megszerzett jegyüknek. Vagy próbálok kikísérletezni egy módszert arra, hogy a befektetett energiával fordítottan arányosan alakuljon a jegyem. A kezdeti lépéseket megtettem.
Az örökmozgót se egy nap alatt találták fel ;-)
