Péntek esti csajos kocsmázás (istenem, de jó volt és milyen rég nem volt részem benne), 4 óra alvás, egész délelőttös anyukázás és kabátvásárlás után nehezen indult a szombat este, a szélvédőmről szorgalmasan törölgettem az álommézet, aztán mire a lakásavatóra befutottam, megláttam az ismerős arcokat és minden világfájdalmam elszállt. (Négy emeletet lépcsőztem a régi bérház liftjétől való félelmemben--->sport!). Mire tovább indultunk bulizni, már megfelelő energiaszinttel rendelkeztem, ami kb reggel fél 7ig tartott ki. És amennyire rosszul indult részemről, akkora buli lett megint. Kezdem otthon érezni magam, érzem a zenét, még a vérem lüktetése is felveszi a ritmust, érzem az illatokat/szagokat, érzem az uv-fényben világító ruhadarabokat, és érzem, hogy barátok közt vagyok, és ez a legfontosabb.