Eddig ez egy olyan játék volt, amiben én irányítottam, tudatosan és jól átgondoltan engedtem a lustaságomnak és nemes egyszerűséggel b***tam bele a dolgokba. Vagy csak menekültem a való élet elől, lehet. De kicsúszik a kezeim közül az irányítás, és ezt hétfőn kezdtem el érezni.

A zh: felébe-harmadába átnézett anyagból, teljesen értelmetlenül klasszikus szarságok, minimális fájdalomérték, ha épphogy átcsusszanok rajta. Előtte 4 órát aludtam, nem mintha a sok tanulás miatt maradtam volna fenn. Kikapom a zh-t, végigolvasom a szövegeket és mindegyik rettentően ismerős. Elkezdem gépírónőket megszégyenítő sebességgel kaparni a papírra a megoldást, 1-2 szót kipontozva, mert nem emlékszem tökéletesen minden hülye szóra. És akkor valami rám tör... csak jön egy érzés. Amitől úgy érzem, a vérnyomásom az egekben, az egész testem bizsereg, lüktet a fejem és rettentő furán érzem magam. Ez annyira távol áll a megszokott vizsgadrukktól. Nagyobb sebességre kapcsolok, már nem is figyelem a betűket, a szavak úgy kopognak a papíron, mint a szakadó eső cseppjei, csak szabadulhassak innen. Melegem van, izzad a kezem, a tollat fénysebességgel csapom a padnak, papír repül a tanári asztalra, én pedig egy gyors szia után kirohanok. Nem azért gyújtok rá, mert annyira kívánom a nikotint, 14 éves korom óta nem kívántam a nikotint önmagáért, egyszerűen csak nem célszerű ilyenkor a suliban hideg víz alá dugni a fejem, más ötletem pedig nincs.

Másnap nyugi, lemondja a tanár a különórát, én lemondok egy másik programot, ezzel biztosítom magamnak, hogy ne kelljen kimoccanni a szobából. Este 5v5, arénázgatnánk kicsit, ami pont egy olyan dolog, amivel le lehet vezetni a feszültséget, csépelni kell és okosan taktikázni, ordíbálni a gép előtt, hogy "For the horde" meg hangosan üvölteni ts-re a healeremnek, hogy "bubiiiii". De nem. Nem most. Már 6 óra körül mozgolódik az érzés, és mire kezdenénk, figyelni kéne, eluralkodik rajtam. mint előző nap. Kicsúszik a kezeim közül az egér, nem találom a gombokat, ugyanúgy forrónak érzem a testem és a vérnyomásom felszalad nemtommeddig. Nem segít légzéstechnika, nem segítenek a megnyugtató szavak. Kell pár óra, amíg elmúlik.

Aztán épp tegnap, amikor mentem suliba, odafele menet a buszon egy lufi nőtt a mellkasomban. És túl közel voltak az emberek és olyan fura lett minden. És most nem pörgött a fejem, mint általában szokott. Csak a cigánygyerek lakkcipője csillogott, meg a szemben ülő néni szemüvege, ahogy idiótán rángott az arca, hátrébb egy telefon kijelzője. A gondolataim ide-oda ugráltak, már nem emlékszem, mi volt a téma, de amikor felötlött bennem, hogy gyorsan le kéne írni, azonnal tudtam, hogy sose fog eszembe jutni már. Óra előtt egy cigi, a lufi eltűnt, de nem a dohányzástól, az csak arra volt jó, hogy kellő mértékben összebüdösítse a számat. Lelkesítő a tanár hozzáállása, segítőkész, nagyon bírom, úgy jöttem el onnan, hogy igen, megcsinálom a feladataimat, és de király, meg jó lesz most. Remélem, a tanárt nem fárasztom nagyon, mi van ha energiavámpír vagyok? Vagy csak épp nincs tárgya a drain soul/drain life effektjeimnek? =)