Csak hogy ne legyen semmi félreértés.... sosem kelek ilyen korán. Most sem keltem. Csak maradtam és az éjszaka elszállt fölülem. Most valami perverz módon, de élvezem ezt a szituációt. A végső küzdelem órái, amikor még sors(és vizsgajegy-)döntő dolgok születhetnek. A fáradtság és az éhség okozta megváltozott tudatállapot különös érzéseket kelt bennem, és furcsa zsibbadást indukál a testem különböző részein.

Tegnapi vizsga... jó, hogy nem paráztam túl, csak megírtam a puskát. Épp akcióban vagyok, tanár javítja az előző napi irodalom dogákat, egyszer csak: -Oru! Hát egy szívroham ott befigyelt kapásból. Aztán megkérdezte, honnan vettem a dogámba, hogy Mutanabbi Buhturi-t utánozta a korai költészetében. Erre pislogtam szépeket, rémlett, hogy hétfőn egy B betűs nevet leírtam, mert olvastam ilyet közvetlen óra előtt egy ismeretlen származású jegyzetben...Kérdezem, mi a baj? Ő meg elájulva a gyönyörűségtől, közli, hogy épp előző nap talált egy verssort, amin be lehet bizonyítani az említett kijelentés igazságát. Szerényen vigyorogtam (háháááháá). Végül 3-ast kaptam, ahhoz képest, hogy a dogám fele hiányzott teljesen.

Túlhosszú napom lesz ma. Mint verstanban a szótag, úgy nyúlok bele a mába a tegnapból. Az alvás az én magánhangzó hiányom. Csak nem tudom eldönteni, ramal-ban vagy moteqareb-ben rezegjek. De lehet, hogy modzstesz leszek és folytatom a versek fordítását.

A túlhosszú nap zenéi:

Dj.Smash mixe - nagyon kellemes háttérzene tanuláshoz, buszon hülye emberek közti utazáshoz

The 69 Eyes: The Chair és The 69 Eyes - Brandon Lee : az énekes hangja bugyinedvesítően szexi vagy csak én vagyok túlérzékeny ma?

És az örökzöldek: Sonata Arctica - Fullmoon és My land