Próbálkozunk, próbálgatjuk magunkat, a testi, lelki erőnket, hogy bemérjük és felmérjük, mennyit is érünk, melyik szál vagyunk a társadalom szövetében, és néha (gyakran) azt vesszük észre, hogy Társadalom egy részeges csavargó, szakadt gúnyában, és mi a nadrágja térdén levő szakadásból kilógó szálak vagyunk, lebegünk, ahogy cammog a Térben, néha összegabalyodunk, de mégis csak különálló, bármikor a szélbe szakadó szálak vagyunk.
2009.04.27. 00:06 orumiya
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://orumiya.blog.hu/api/trackback/id/tr296372029
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Salsero 2009.04.27. 16:18:44
Nagyon szemléletes a metafora a csavargóval!
