Jópár új ötlettel a puttonyomban jöttem el a konzultációról, dúlt bennem a tettvágy és az, hogy jaj, de nagyon jó dolgozatot írok, amikor hazaérek. Szokásos útvonal hazafelé: mo-i áruházlánc kis bolt fogmájában manifesztálódó egysége --> 6-7 kilónyi csomag(többnyire zöldség-gyümölcs) --> 7-es busz --> 20-as busz.
Már a boltnál elakadtam, ugyanis a pénztárosnéni (öreg, megsavanyodott, bajszos banya) volt felháborodva, amikor én kérni merészeltem a gyűjtendő pontokat. Olyan flegmán hajította elém a blokkot, hogy közöltem vele, nem kötelező itt dolgozni, ha nem bír kedves lenni a vásárlókkal, akikből ő is él. Aztán amikor a csomagommal felszálltam a buszra, egy mammer úgy döngetett befelé, mint egy hummer, majdnem fellökött, én meg ráordítottam, hogy hova siet a mami, talán a halál üldözi? Vágott egyfajta fejet.
A 20-as buszon elromlott az ajtónál a csengő és egész úton folyamatosan visított.Megnyugodva sóhajtottam fel, amikor leszálltam, hogy nincs miért panaszkodnom, úgysem volt buszjegyem.
Aki pedig sokat hazudik, az büntit érdemel, hát majdnem megfulladtam itt egy gerezd mandarintól. (Azért jó lenne ennyire tökösnek lenni :))
