Reggel jött az sms, hogy mehetek az új szemüvegemért az optikába. Bordó versace keret, sportos és fiatalos, legalábbis az elmúlt évek szemüvegviselési szokásai alapján ezzel próbálom meghozni a kedvet hozzá. Amíg nem szokom meg, kész túlélőtúra az utcán sétálni, hazafelé jövet majdnem felestem a villamosra, majd le, a lépcsőkkel nehezen boldogulok, de már nem érzem tök vaksinak magam és ebben látni fogom, ki az a szembeszomszéd, aki át szokott kukkolni néha.
A reggeli sms mellé volt egy anyai telefonom is, sok-sok ciki kérdéssel és megjegyzéssel az elköltözésemre vonatkozóan, ilyenkor aztán nem segít semmiféle magyarázkodás, csak komoly hatástanulmányokkal és eredményességi mutatókkal tudom megindokolni neki, miért nem a KOLIban vagyok a TESÓM mellett. Hát mert csak azért mert csak. (Ne felejtsem el mondani köv.alkalommal, hogy innen csak 25 perc a suli.)
Lista helyett: hétfő: klasszikus arab irodalom vizsga, még egy makámát le kell fordítanom, meg úgy alapból sok az átnéznivaló, szerda: modern arab irodalom vizsga, még 6-12 oldalt kell fordítanom, rengeteg szótárazást igényel sajnos, csütörtök: arab szövegolvasás vizsga, ez nem nehéz, köv.hét: szemináriumi doga leadás. Nem tűnik soknak leírva, főleg, mert a szigorlatok és szakdogák anyagát december végére hagyom inkább. Nem para, lesz még ebben az életben diplomám. (Hacsak ki nem töröm a nyakam a villamos lépcsőjén.)
