Lehet, sőt biztosan neheztel rám a húgom, amiért elhúztam a csíkot a koliból, hát hiába, elvesztette a szakácsát... Vagy talán több is van a jégpáncél alatt, mint amennyit mutat? Nemrég mentünk ki rokon elé a vasútállomásra, hozta nekünk anyától a finomabbnál finomabb kajákkal telepakolt csomagokat. Buszon hazafelé kérdeztem hugom, mit csinál mostanság, a válasz a szokásos volt, hogy semmit. Én erre elmeséltem, mennyit tanulok, suliba járok, hogy megy a reggeli felkelés és milyen buliban voltunk még pár órával korábban. Biztosan könnyeket láttam a szemében, de könyörgöm, néma gyereknek az anyja sem.... nemhogy a nővére... Ha valami bassza a csőrét, akkor igenis, mondja el, nem várhatja el tőlem, hogy kitaláljam, mit szeretne.

Vagy baj, ha nem akarok apró jelecskékből olvasni, kigondolatolvasni, mit akar a másik? Barátok közt ne kelljen már taktikázni. Kérdezek egyszer, kétszer, aztán ha nincs válasz, meg jajnemérekrá, akkor elfogadom. Leszoktam arról, hogy rohangáljak a barátaim után: ott volt T, akiért tényleg bármit megtettem volna, elment Győrbe tanulni, azóta felém se nézett, pedig hányszor kerestem telefonon, mailben, iwiwen...  Mert mindenki változik és lehet, hogy már nem rám van szükségük.

Lehet rám neheztelni, amiért otthagytam a kolit... De akkora baj az, hogy változtatni akartam és bejött ez a módszer? Mert igenis, bejött, haladok a tanulmányaimmal, hasznosan telnek a napjaim, eközben szociális életet is élek, meg felnőttesen intézem a dolgokat. Lehet rám haragudni, amiért új társaságom (is) van, goabulikra járok, (egyéb negatívumnak betudható dolog ebbe a zárójelbe idegondolandó), de összességében előre léptem és újra érzek erőt magamban a folytatáshoz. Mert borzasztóan rossz volt minden nap 11-kor úgy kelni, hogy leszarom a reggelt, az időt, a sulit, a családomat, néha melózok, de az se mozgat meg... Beleuntam önmagamba. És lehet itt emelt fejjel meghozott döntésekről beszélni, egy 2 éves kapcsolatból sosem emelt fővel lépünk ki (sztem), és innentől kezdve do it, rakd össze magad apró darabokból, szedegesd össze a széthullott életedet... Mégha főleg rajtad múlnak a döntések, akkor is.