Döntöttem, hirtelen történt igaz, de vállalom. És ez így most nagyon jó nekem. Kicsit összekaptam a húgommal, és hirtelen felindulásból azt mondtam, nem megyek haza hozzá. Nem érdekelte. Ez talán szerdán volt vagy csütörtökön, nem is emlékszem, csak arra, hogy összecsomagoltam a legfontosabb dolgaimat és melegebb vizekre hajóztam. Így döntöttem. És amint kiléptem a kollégium fotocellás ajtaján, valami mélységes megkönnyebbülés szállt meg. Egészen addig bele sem gondoltam, hogy ez a légkör mennyire visszahúz, a békés biztonság látszatát kelti, és könnyen felelőtlenségre csábít.

Aztán most máshova járok haza. Igyekszem minél hasznosabban eltölteni a napomat, ezt az elhatározásomat egy 2 napos Irán-konferenciával szentesítettem, amit végigültem, mint egy kisangyal, és jegyzeteltem szorgalmasan. Főzök és előre el kell dönteni, mit és mikor. A fűtés ne menjen éjszaka és napközben, amikor nem vagyunk itthon. A villany se égjen mindenhol és a mosatlan ruhát egy szatyorban gyűjtjük, amit majd átviszek a héten a koliba, mert még nincs mosógépünk.

A szombat este örömünnep volt, mintha az ég jutalmazott volna meg a helyes döntéseimért. Neelix fellépése számomra olyan élmény marad, amit sosem felejtek el, mert (ahogy angolul volt szerencsém elmondani személyesen Neki is)a zenéje megváltoztatta az életemet. Már nem félek, tudom, mit akarok és kezdem meglátni a lehetőségeimet (szakmailag). Hétfőn kezdődik a munka. Reggel fél 7-kor kelek.