Hosszú idő óta az első olyan saját lista volt a tegnapi, amiről a felírt tennivalók 90 %-a teljesült. Lendületbe kell jönni, újra vannak tervek, és azoknak időkeret kell, listácskák teleírva olyanokkal, hogy "mosás, bevásárlás, to-ra menni" vagy a tanulós lista: "Chahar maqale, Haríri, Nagib Mahfúz...". És van abban igazság, hogy a koliban nem lehet normálisan csinálni. Kezdek én is beleunni, pedig még másfél évet ide terveztem, anyagilag mindenképp megérné, de lehúz a környezet. Már nem tetszik a piros asztalocskámon a gépecském, a könyvespolcom tele jegyzetekkel, olvasatlan könyvekkel. Nem akarok a húgomra főzni, aki csak annyit tesz, hogy kifizeti az alapanyag felét, de hozzam én haza, és főzzem meg neki, ráadásul nem akarom nézni, ahogy játszik, amikor épp változtatni akarok. Most a terv valami olyasmi, hogy végre a tanulmányaimra koncentrálok főműsoridőben, mellette azokkal vagyok, akikkel jól érzem magam, hétközben tanulás, hétvégén buli. És segítek azoknak, akik igénylik és jószívvel veszik ezt tőlem.