Mennyi ruha, ruhatenger és óceán, majd felveszem egyszer, ez szép, ez jól áll, ezt félreteszem, hátha belefogyok (persze sose), halmok és kupacok keletkezésének vagyok tanúja, gyűlik, omlik, hajtódik, valamelyik szekrényből be és ki, divatlapok forognak a fejemben, melyik ruha hova és mikor, nah meg persze mit fogok felvenni az alatt a 3 napos buli alatt? Óhogy nincs egy ócska göncöm se! Mert arra a 3 napra kéne A RUHA, lehetőleg 4 példányban, tartalék példányokkal, mert a nők mindig szépnek akarják érezni magukat. Az iráni ruháimat külön vállfára akasztva őrzöm, várják a következő utat, helytakarékossági szempontból a legrosszabb döntés a vállfa, de reményt kelt, ahogy lógnak, tapogatom őket, megszagolgatom, hátha maradt egy kis Irán a szövetbe ivódva, mert bennem van belőle, de egyre távolabbi, összehajtom őket inkább, ne fájdítsák a szívemet. Kidobok pár ruhát, már nem kell, elkopott, rongyosra hordtam vagy én is úgy kaptam, és sose hordtam, hátha a következő gazdája jobban megbecsüli. Kupacok és halmok.