A sors szeret. Ma este 9 körül jött a telefon, hogy a holnapi vizsgám, amire tömény másfél napja készülök, elnapolva június 3-ra. A szerelmetes versikéket azonnal félbehagytam, a szellőket, illatos hajfürtöket meg borivós mámort meg magam mögött. És elővettem a fundamentalizmus témakört, a változatosság és a tudományosság kedvéért nem angolul wikipédiáról szedem az anyagot (jaj, csak meg ne tudja senki!), hanem a frissen Németországból importált könyvet csaptam fel és elmerültem a német nyelv rejtelmeiben.
Hátkérem, német nyelvű szakszöveg jellemzői:
1, féloldalas barokk körmondatok
2, (csak ebből az alkalomból) igékből képzett főnevek (2 eset):
a, simán nagybetűvel írja az igét és voilá főnév
b, igét nagybetűvel írja és mögétosz egy -heit képzőt
(természetesen ezek a szavak nem szerepelnek a Halász-féle német-magyar szótárban (GIB), mert mér kéne?!)
3, nem folytatom, mert még valaki kedvét elveszem a német nyelvtől, és azt nem bocsátanám meg magamnak....
Mindenesetre abszurdum, de várom, hogy az iráni alkotmányt olvashassam angolul. Pedig nem is tudok angolul. (vagy csak rejtett tálentum vagyok)
