Egy kicsit elhanyagoltam a blogomat, a mailjeimet, az msn-t, meg minden mást, ami elektronikusan köt össze a külvilággal. Nem szándékosan, csak így jött ki a lépés. Szerdán 5öst kaptam a perzsa nyelvgyak-ra, amitől rettentő mód boldog voltam/vagyok, nem csak azért, mert ez az egyetlen 5, amire számítok ebben a félévben, hanem mert ez olyan tárgy, aminek látom az értelmét. Délután babára vigyáztam, késő estig. Küzdelmes volt egy fáradt gyerekkel bármit is kezdeni. Aztán a szokott program hajnalig: az év utolsó Teaháza. Mióta nincsen pia, azóta kevesebben járnak le és csendesebb az este (előző évben a nagy jókedvből tánc is kerekedett olykor-olykor). Hiába, változnak az idők, mint kolis őskövület, én is gyakran visszasírom a régi társaságot/bulikat/beszélgetéseket, miközben próbálok a jelenben építeni: jelen esetben úgy, hogy teaházas lettem.
Csütörtökön valamikor 10 körül kimásztam az ágyból, 1-re mentem babázni. Amíg a Picúr alszik, én is ledől(hete)k vagy olvasok. Most Agatha Christie-től a Gyilkosság az Orient expresszen van terítéken. Aznap szerencsére kialudta magát, így mindenféle klassz dolgot csináltunk, pontpont-vesszőcskéztünk együtt, színeket tanítgattam, labdáztunk. Persze így is fárasztó, este azt sem tudtam, hol vagyok itt a gép előtt, majdnem lefordultam a székről, szóval bocsi a nem túl tartalmas beszélgetésekért.
Pénteken a salsa.... hmmmm, imádom. Tényleg és valóban táncolunk már. Igazi tánc! Ha tud a fiú határozottan vezetni, én sem vétem el a lépést. Jövő héten veszem a következő bérletet :D A Volt c. mesefilmet pedig ajánlom mindenkinek, aki szereti a kutyás történeteket. :)))
