A gyomromban teljes káosz uralkodott el a délután 5-kor, vacsi gyanánt elfogyasztott gulyásleves pogácsával nevű étel alkotóelemei jóvoltából. Történt ugyanis, hogy Lé feltámadott bennem, mint a népek tengere. Erre a Marhahús-darabok és a KrUmpliKockák két különböző tábort alakítottak, egyik csapat kék, a másik piros egyenruhát húzva, kardjukat kivonva egymásnak rontottak. Napnyugtáig tartott a csata, a felhangzó mélybariton csatakiáltások tudatták velem, nincs itt a vég. Amikor egyszercsak megjelentek a Pogácsadarabkák (alá anyuci, új recept, kissé elrontva), így ismét heves csata zajlott, de a pogácsákat végül együttes erővel legyőzték és mindet máglyára vetették. Ezt az égő érzés jelezte, épphogy nem füstöltem. Egy-két életben maradt dezertőr a csatatérről északra menekülne, egyelőre visszavertem a támadásukat.
Kurva szarul vagyok, nah. Alkohol csak az elfogyasztott kókuszos-rumos csokigolyók által jutott a szervezetembe. Gondoltam, leírom, mennyire utálom is a húsvétot és ha anya kísérletezik új kajával. Jah, és ha korlátlan mennyiségű csokoládé és édesség áll rendelkezésre. Uhhh, úgy érzem, feldobom a pacskert. Szerettelek titeket, csak hogy tudjátok.
