Komolyan, kezdek izgulni. Most hozom el először egyedül a bölcsiből Ákost. Vígjátékba illő jelenetek kavarognak a fejemben, amelyekben kő-kövön nem marad, én leroggyanva kifekszem a nap végén, Ákoska meg a két éves angyali arcával kajánul vigyorog, miközben telerakja a pelenkáját. Auucccsss :P