Queen bee bee beeee

Hazajöttünk a reggeli vonattal, így a húsvéti ebédet már itthon zabáltuk meg költöttük el. Húsleves. Gombáshús. Marhapörkölt. Töltött káposzta. Három féle sütemény. Nem akarok róla beszélni. 

Salsázni voltunk. Nem is. SALSAzni. Így helyesebb. Mert annyira nagyon. És még annál is jobban. Meg még jobban. Hogy óóóh, meg áááh... Szóval nagyon juj. Zenei aláfestés : Rebelion by Joe Arroyo

És sikerült angoloznom is a holnapi órára. Háttérzaj: Always look on the bright side of life!

Szóval a mai napot egy nagy pozitív jellel tudnám leírni*, persze anyagilag nem igazán, a tárcámnak betett a teszkózás meg a vegyünk hordható felsőket a nyárra-típusú shoppingolás. Jah, és nem bírtam ellenállni, vettem oxford bookworms sorozatból könyveket. Rögtön négyet. Most már csak reménykedek, hogy nem volt nagyobb a szemem, mint a szám szemem türelmem az angolozáshoz. Azt mondtam már, hogy perzsa kajával tömtük a bucit ebédre? És még a perzsa pincérlány is roppant csinos volt.

*meg kicsi és nagy piros cuppanós szívek a vörös virágbogyókon

Nem tudok betelni ezzel a salátával*, tegnap egész nap ezen éltem (meg egy csomag cheetos + győri édesség). Fél órája magam elé vettem a vájlingot és nekiestem. Salátából megárt a sok?

*saláta tépve, paradicsom, uborka szelve, rá G. gyártó Cézár-öntete.

1, Hát hiába, nem tudom megválasztani a barátaimat. Nem tudom már, kiben bízhatok, de abban biztos nem, akinek kétfele húz a szíve és az első adandó alkalommal kibeszél. És amikor visszahallom az árulását, annyit ír, hogy őőő neeeem, a másik kombinál és talál ki mindent.

2, Az, hogy a blogomba mit írok, pillanatnyi lelkiállapottól függ. Van, hogy olyan álmos vagyok, utolsóként az jut eszembe, miről/kiről írhatok anélkül, hogy mást ezzel megbántsak.Túl sok ismerős olvas, ami persze az én hibám, jellembeli tévedés, hogy azt gondolom, ismerőseimet érdekelheti, mi van velem.

3, Másik jellembeli tévedésem, hogy azt gondolom, lehet barátság és jó viszony elmúlt emberekkel. Hát nem lehet. Sokszor lenyeltem a lekurvázást, a lepicsázást, azt, hogy megjegyzést tettek arra, anyám hogy élt, apám milyen. Sajnos, nem vagyok haragtartó, de ebben meg fogok változni.

4, Sajnálom, hogy a jóbarátnak tartott emberrel próbálom megbeszélni a problémáimat, és meghallgatom az övéit, és ennek az első pont a következménye.

5, Az, hogy én annó mi rosszat tettem, próbálom felmérni a súlyát. Az, hogy ezek után végighallgattam minden szidalmat és nyavalygást, majd megbocsátottam a csúnya szavakért, azért is volt, mert én léptem le, és vezekelni akartam. De ennek vége.

6, Amúgy a problémám már nem aktuális, minden rendben van, és a továbbiakban úgy élem az életem, ahogy nekem tetszik.

7, Jó röhögést a titkaimon, végülis te vagy egyedül, nem én.

Mindezen okoknál fogva a kommentelést egy darabig felfüggesztem, és elgondolkozok azon, hogy a továbbiakban folytassam-e ezt a blogot. A korábbi bejegyzésekhez történő mocskolódó kommenteket kitörlöm, de sztem felesleges is beirkálni hasonlót, azzal magát minősíti az ember.

tegnap BabáraVigyázós, este ProblémaMegoldósan beszélgetős, majd BármikorRánkNyithatnak helyen szeretkezős
Ma túl hosszú nap.... /restart
reggel ÉbrenLevőHúgJelenlétében szeretkezős, majd GyorsanEladóLakásNézőbe rohanós (nem magamnak, dömdödöm), délután KikábaMenős, OttHülyénNézős, hogy nincs a legalapabb polcféleségből, majd PlázábaMenős, ott HosszúÓrákatVégigShoppingolós, este NégyenBeszélgetős a szobában meg Ruhamosós, mert már kifogytam a tiszta bugyikból is... Jah, és ami a legszebb az egészben: mára vagy 8féle dolog volt betervezve, és egyet sem sikerült elintézni. Szal holnap: questúrába menés diákigazolványt érvényesíteni, postára csekket befizetni, Tecsóba kaját venni meg polcot szerezni, angolozni, ruhát mosni, kaját főzni, babáért bölcsibe menni, moziba menni, ajjjajjj, pedig kedd-szerda buliba akartam menni, egyik pártiból a másikba esni, aztán nem így alakult.

Amúgy pedig szégyenteljesen meleg nap volt.

Ragyog a nap, tegnap is, hát muszáj volt felvennem a kis szürke ruhácskámat (ami olyan rövid, hogy a fodrai takarják a hátsómat), aztán csiribú-csiribá, átváltoztam Tündérkeresztanyává és Hamupipőkét felkészítettem egy lehetséges esti bálra (a történet hiteles leírása itt ). Még ezelőtt a jótettem előtt festettem vámpír-szemet egy kolléga úrnak Tortúrára (elte ttk-s szervezésű a dolog), én a hintőporral kimázolt arc mellett is kardoskodtam, de értelemszerűen nem akart fényes nappal így metrózni...Ma fél 10 óta fenn vagyok, de a blogoláson kívül nem nagyon csináltam semmit. Zenei aláfestés: Seamus Haji

Ennyi jótett után neki kéne állnom holnapi zh-ra tanulni.... Neeem akaroooook! csak arab verseket neeeee!!!! becsszó, tanulok ma angolt, jujjjuuujjuuujj, szakad a plafon!

Színes pára van körülöttem, és valami köd eltakarja előlem a billentyűtetet és vastag, nehéz ruhát rak a karjaimra. A dal , ami a háttérben szól, fáj, ahogy pendül, mert eszembe juttatja a fájdalmas dolgokat, és annyi minden fáj, meg fáj és fáj, de mégse nekem. Mert most olyan puha, a hangok lágyan siklanak a bőrömön. Érzékenyek az ujjbegyeim, minden leütés egy apró bisergés, a mondanóm végére egy kézben kelentkező kisebb orgazmus. A víz a tarkómnál hullik alá, mint egy vízesés a gerincem nmentén. Gondolkozom, és a képek életre kelnek, és mint egy mozifilm, peregnek, lepkét kergetnék, ha le akarnám írni őket. Nyugodt vagyok, de közben ideges. 2 test vagyok egyzserre, egy puha és egy fájó. a ma negatív ablakán keresztül süt a fájó testbe az érzés, a puha pedig óvja, takarja. Most nem baj a ma, csak apró szúrásnymok kupaca, egy kommercializélt emberfogócska, pedig családias környezetet vártam, a sosem leszek képes megtanulni érzése egy hangulatos önkormáényzati lakásban,

man mard-e tanha -ye shabam
sad qesse mande be labam....

de nem fáj, hogy egyedül vagyok, pedig várok valakire, aki nincs itt.... őedig annyira kék minden, megbocsátok, megbocsátottak, bűntelenül kupacolok itt, didereg a karom, jó lenne ölelni,bújni, és nem pedig ütni, vágni, bántani. ezt nem lehet kék-narancssárga képekben odaadni, 

nem tudunk beszélni/beszélgetni, kikészítenek dolgok, de jaj, most annyira távoli, csak egy piros lüktető csomag odabent, kéretik vigyázni, ez legalább karácsonyfa alá való, szalaggal átkötve

elkezdtem fázni, kipukkadtak a buborékok, pedig görögtek a bőrömön, apró cikázó villámalakú, pedig az egyeneest szeretem,de olyan görbe, hogy ihaj-csuhaj, hiávba rúgjuk ki magunk alól a földet

váltoss csak, változz csak még - idő vagy nem idő, ez itt a kérdés, és az ég is simogat, este van, yek shab-e dam karde vo khak, rang-e rokh bakhte ast, misztikus kábítomolekulák halmazelméletei buknak meg ezeken a képeken, az emberi léleknél nincs bonyolultabb szerkezet, soha nem lehet a mélyébe ásni, nem a mennyiség miatt, de munka az lenne vele, majd megszervezik ezt az egyházak, meg a projektmanagerek; hosszú az út lélektől lélekig, "köztünk a roppant, jeges űr lakik ", az enigma jó, határozottan jót tesz az erotikus női hang szexfilmzene aláfestéssel a vallásos hangoknak, jó a vallás meg király, de matriarchátust akarok, és lenne egy frankó kis egyeduralom, az uralkod célje a promiszkuitásból származó tripper-károk enyhítése volna és az államháztartás legnagyobb százalékát is a Candida albicans nevű terrorista csoport elleni fellépésre költené. 

There's no light today
I'm shining
There's no love today
I'm laughing

Everything I gave, I loved to
Anything from me is yours 

ésmost ez egy teljes dalszöveg volt, ilyen rövid szövegűt választottam a flood elkerülése érdekében

néha mérges vagyok (most nem), és tudom, hogy ki kéne mondani az sz betűs szót, de jaj, hisztizni kell, kell a dráma, igazi kis egyszemélyes hatókörű dráma, ami persze senkit nem érdekel, most legkevésbé magamat, na jó, azért foglalkoztat, hiszen örök kérdés, hogy who am i , lebuktam, ez szól

a csibesonka apró sárga pelyhes csibévé alakul a tányéromban, a kukoricák csillagok apró kőzetdarabjai, chilis-borsos ízesítésben, felhívnám, de (mindig a de) nem alkalmas az idő,  gyakran nem becsüljük eléggé, amink van; a nagy illúzióvesztések korát éljük, még szerencse, hogy a bors elkezdte marni a gyomrom, benne legalább nem csalódtam, pedig én annyira akarnám a rejtett rétegeidet is, de rossz helyen kapargatok? én nem mérleg vagyok, hanem egy kibacott mérleghinta,
józanodok ki, merre jársz? hát mellettem kéne lenned.... nem, nem akarom mégse.... de mégis.... mikor lesz a holnap hátán köpeny és vándorbot, hogy a lélek hagymahéjait lefejtegesse és felszálljon rajtuk az égbe?