1, Hát hiába, nem tudom megválasztani a barátaimat. Nem tudom már, kiben bízhatok, de abban biztos nem, akinek kétfele húz a szíve és az első adandó alkalommal kibeszél. És amikor visszahallom az árulását, annyit ír, hogy őőő neeeem, a másik kombinál és talál ki mindent.
2, Az, hogy a blogomba mit írok, pillanatnyi lelkiállapottól függ. Van, hogy olyan álmos vagyok, utolsóként az jut eszembe, miről/kiről írhatok anélkül, hogy mást ezzel megbántsak.Túl sok ismerős olvas, ami persze az én hibám, jellembeli tévedés, hogy azt gondolom, ismerőseimet érdekelheti, mi van velem.
3, Másik jellembeli tévedésem, hogy azt gondolom, lehet barátság és jó viszony elmúlt emberekkel. Hát nem lehet. Sokszor lenyeltem a lekurvázást, a lepicsázást, azt, hogy megjegyzést tettek arra, anyám hogy élt, apám milyen. Sajnos, nem vagyok haragtartó, de ebben meg fogok változni.
4, Sajnálom, hogy a jóbarátnak tartott emberrel próbálom megbeszélni a problémáimat, és meghallgatom az övéit, és ennek az első pont a következménye.
5, Az, hogy én annó mi rosszat tettem, próbálom felmérni a súlyát. Az, hogy ezek után végighallgattam minden szidalmat és nyavalygást, majd megbocsátottam a csúnya szavakért, azért is volt, mert én léptem le, és vezekelni akartam. De ennek vége.
6, Amúgy a problémám már nem aktuális, minden rendben van, és a továbbiakban úgy élem az életem, ahogy nekem tetszik.
7, Jó röhögést a titkaimon, végülis te vagy egyedül, nem én.
Mindezen okoknál fogva a kommentelést egy darabig felfüggesztem, és elgondolkozok azon, hogy a továbbiakban folytassam-e ezt a blogot. A korábbi bejegyzésekhez történő mocskolódó kommenteket kitörlöm, de sztem felesleges is beirkálni hasonlót, azzal magát minősíti az ember.
