Tanulni kéne/kellett volna, ehelyett megnéztük az X-men 1 és 2-t*. Közben istenien finom gombalevest főztem és sülthús is készült :) Összességében mindent csináltam, ami nem viszi előrébb az életemet sem szakmailag, sem érzelmileg, sem fizikailag, a kaja is csak plusz élvezet volt, egy egyetemista smacklevesen is elél.
De most aztán összekapom magam, és megírom hétfőre a puskákat!!!!
* jaj, atomállat, istensirálykirálycsászár!!!!!
Vannak az irodalomnak olyan területei, amikkel ha összefutok (általában vizsgára kérik), akkor elborzadok. Ilyen elszörnyülködtető dolgok az arab dicsőítő versek. Költő nyelve keményen az uralkodó(=szponzor) seggében. Szerencsére ilyen modern verssel még nem futottam össze, mégis milyen lenne már, ha valaki így kezdené a versét: "ó, te nemes Volvo, pénzt adtál, s ez jó"
mindenesetre : böööeeeeggggrrrr harrrrr
Húgom egy arc. Az a fajta társtud-hallgató, aki néma rácsodálkozással/hatalmas röhögéssel konstatálja mai magyar politikai életünk szélsőséges megnyilvánulásait, és ennek hatására jobbnak látja, ha elmenekül a világ elől és bekockul, aminek következtében általában délig alszik. Namármost, a lelkemnek fidesz-es telefonja van, és kampány utolsó hajrájában sorra kapja a fideszes üzeneteket, felvételről menő, Kedves barátom! megszólítású hívásokat.
Hajnali fél 10-kor csörög a telója. Gigakómában előkotorja, felveszi, elkerekednek a szemei és felordít: - Ki a fene az a Scmidt Pál?!
Majd kinyomja, és békésen aludna tovább, ha mi (kedves szobatársai) nem szakadnánk meg a röhögéstől. Utána azon filóztunk, milyen mentséget találjunk ki neki, ha a központban nézik, ki hallgatta végig az üzenetet,és kommandósokat küldenek rá, amiért nem hű párttag: azt kell mondania, hogy ő a jobbikra fog szavazni, neki nem elég radikális a párt :D
Egy raid instában vagyok, én vagyok a tank, a dps, a Remény az egyetlen healer a raidben. A quest: szembe kell szállnom 51 boss-szal. 50 boss ül a barlang minden nagyobb kiszögellésében, törökülésben pihenő 1200-as évekbeli, turbános költőknek öltözve, és 1-1 verset szavalnak. Persze perzsául. A tactic szerint meg kell hallgatnom a verseket, megfejtenem a jelentésüket, aztán legyőzni a költőket. Mindegyik boss különböző versmértékben spellez. Ha kinyiffantak, akkor ki kell lootolnom a [fejük]et (reménykedve abban, hogy benne van még a vers) és mind az 50nek a fejét el kell vinni a főbossig. Ha a főboss rám agrózik, elcastol pár [question] spellt, és nekem random elő kell húznom a költök [fej]eit és elregélni, miket mondtak. Ha a főboss elégedett az eredménnyel, akkor nem egyhitel. Ha elégedetlen, akkor elcastol pár [sértő megjegyzés]t, aztán a földbe döngöl. Ha ez megtörténik, a raid felbomlik és Remény is megy napiquestelni, majd jövőre megpróbáljuk újra...
Szeretem az értelmes embereket. Gyűjtőként jellemezném magam, mert amint megismerek egyet, meg is akarom tartani. Van pár ember, akit barátomnak tartok, úgy igazán-őszintén, és miattuk tűzön-vízen keresztül is, ha úgy adódna. Féltem őket, aggódok értük, szeretem, ha megbeszéljük a dolgokat. Olyan emberek, akikkel ha leülünk beszélgetni, alig bírunk onnan felállni. Mert a társas kommunikáció, ha ennyire jól sikerül két ember között, az egy varázslat. Lételemem, hogy a barátaimnak jó legyen velem.
Persze, ha ráakadunk egy értékes emberre, idő kell ahhoz, hogy a barátjává fogadjon, de az út ki van jelölve. Remélem, még jópár ilyen emberre akadok az életem során.
Majd írok egyszer arról is, mi a dolguk a barátoknak.
Köszi a tegnapi beszélgetést, ZS! És köszönöm, hogy Athost ismerhetem. Meg úgy alapból örök hála, hogy Kollegina van nekem :)
Uv lett belőle :D
Leadtam a dogámat, tanár bácsi nyomtatott új címlapot, hogy szabvány legyen, mert mostanában ez a módi. Hát legyen, mondom, úgysem ezen dől ez a jegy. Mondjuk egy összefoglaló oldalacskát összehozhattam volna, most úgy vagyok vele, 15-én vizsgázom ebből, addigra írok egyet pótlásként, de úgyse lesz belőle semmi.
A dogaírás óta nem aludtam egy szemhunyásnyit sem. 7 körül befejeztem, és gondoltam, ébren kéne maradni, hogy 10-kor suliba mehessek. Délután 2-kor már érzékeltem, hogy nem csak a bal shiftem ragadt le, hanem a seggem is a monitor elé. Nem akarván hosszútáv-ébrenléti - rekordot dönteni, 6 körül el akartam menni aludni, de eszembe jutott a 4400....
Nekem szabad, én már csak a fizikai korlátaimat rázom vicsorgatva, de Hugi holnap vizsgázik, és ahogy elnézem, amint csillogó szemeit a filmre veti, tuti uv lesz belőle.
