Szeretem az értelmes embereket. Gyűjtőként jellemezném magam, mert amint megismerek egyet, meg is akarom tartani. Van pár ember, akit barátomnak tartok, úgy igazán-őszintén, és miattuk tűzön-vízen keresztül is, ha úgy adódna. Féltem őket, aggódok értük, szeretem, ha megbeszéljük a dolgokat. Olyan emberek, akikkel ha leülünk beszélgetni, alig bírunk onnan felállni. Mert a társas kommunikáció, ha ennyire jól sikerül két ember között, az egy varázslat. Lételemem, hogy a barátaimnak jó legyen velem.

Persze, ha ráakadunk egy értékes emberre, idő kell ahhoz, hogy a barátjává fogadjon, de az út ki van jelölve. Remélem, még jópár ilyen emberre akadok az életem során. 

Majd írok egyszer arról is, mi a dolguk a barátoknak. 

Köszi a tegnapi beszélgetést, ZS! És köszönöm, hogy Athost ismerhetem. Meg úgy alapból örök hála, hogy Kollegina van nekem :)