Nem akarom depibloggá változtatni és telesírni mindenféle rinyálással ezt az oldalt. Mindig is igyekeztem a rossz dolgoknak elvenni az élét, nem túl sötéten látni a dolgokat, és jó volt azt érezni, hogy nem tudom igazán szarul érezni magam. Korábban a rossz érzések csak jöttek és elmúltak, de mély nyomot nem hagytak. Amíg újra nem lesz ez így, vagy legalábbis, amint örülni fogok egy kis napsütésnek, írok újra.
edit: Ami azért nagyon fontos: sajnálom, másképp kellett volna csinálnom, milliószor átgondoltam, mit rontottunk el, és mindig csak ugyanoda jutok, hogy az én hibám. És meg bírom érteni Kolleginát, hogy nem jó itt neki a koliban ilyen romhalmaz mellett...
