Közeledik a vég... Eltelt ez az év is, ismét itt a kiköltözési határidő, minden véges, csak a szomorú percek tűnnek végtelennek. Még az ágy mögött fellelt érdekesebbnél furább dolgok sem dobnak fel. (Hogy került gumi pontnemazén ágyam mögé?) Felfoghatnám úgy is, hogy ezzel a költözéssel nyaralni megyek (míg mások külföldön, vagy Kollegina vízitúrán-jelnyelv-városvédő-táborban teszi ugyanezt). De nem dob fel a dolog. Valószínüleg az itteni baráti meetingek (+Kolleginával való konstans együttélés*) és a munka- & szórakozási lehetőségek elszalasztása felett borongok, de hát ez van, Pest lett itthon, a nyár meg kényszerszabadság. Pláne, hogy eddig utáltam a nyarat, mert meleg volt és sose másztam ki strandra,és csak punnyadtam, meg elvoltamsemmittevéssel, de most rákaptam a szabadtéri party ízére, és sajnálnám, ha nem történne velem ilyesmi ezen a nyáron.
Nyüüüszz-nyüüüsssz. Zenei aláfestés: Ludovico Einaudi - Divenire & Ritornare & Oltremare
Megyek pakolni....
(a tegnap estéről kicsit később)
*ami történetesen a leghosszabb komoly kapcsolatom is egyben
