Úgy érzem, kiröppennek a fejemből a dolgok, amikről olvastam, tanultam. Oké, ha szilárd lenne a tudás... meg ha korábban kezdtem volna... jójó, de most Most van és erre kell koncentrálni. Mik is voltak a szaszanida birodalom bukásának az okai? És mi is volt a mongol korban? És milyen nézetek is vannak Zoroaszterről? És hogy alakultak Irán területi és külpolitikai viszonyai 1500 és az első világháború között? És jaj, hogyan is voltak azok a görög-perzsa háborúk? Meg a síiták története 632-től napjainkig? Próbálom tesztelgetni magam fejben, mit is tudnék ezekről mondani és csak fodrozódó és lebegő fekete selyemfátylakat találok a fejemben, amik elfedik előlem az Igazságot egyszer már tanult/olvasott dolgokat. Az erő kb.mindenhol van, csak velem nem. Ma megyek könyvtárba, öt órám van, hogy végignyálazzak egy angol könyvet a pártusokról* (nem tom, hány oldal) és 80 oldal francia szöveget (omg, nem tudok egy betűt sem fhanciául). Csecse lesz.

Nyáron kéne csinálnom egy perzsa blogot, kb. olyat, mint amilyen a repülőszőnyeg. Akkor lenne értelme a fejembe tömött tudásnak, és rendszerezhetném is.

*büntetőjogi felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy nincsen pártus-magyar rokonság és ezeket a baromságokat a magyar iranisztika nem fogadja el.

ed: és most nem rinyálok, csak vázoltam a helyzetet. nincsenek sötét felhők a fejem felett (bár épp esik az eső), és nem áll szándékomban megfutamodni/hisztizni/szakot váltani/kurvaanyázni.