Megöregedtem, és megfáradtam, eltelt pár félév azóta, hogy éjszakákat végigtanultam szorgalmasan. Kiábrándultam, felnőttem? Pedig régen csillogó szemekkel hallgattam az előadásokat, felnéztem a tanáraimra, és hittem, hogy ebben van a jövőm. Ma már csak diplomáért taposás a suli, nyüglődős tárgyak könyvkupac-halmaza, morgó, összeakadt bajszú tanárokkal.
Mozdulatlan álmodók a szobában, én a versek fölé görnyedek, még csak most töltődöm fel az első kávéval. Mintha újra kis elsős lennék, remeg a gyomrom, vajon sikerül-e lefordítanom mindent. Emlékszem, amikor elsős voltam, járt oda egy 35 éves, ötödéves csaj. Szigorlat előtt egy héttel kapott pluszba 500 sort az egyik verses műből Répafejtől, nem kicsit volt kibukva ezen. Akkor még csak pillogtam, hogy őőőő? Ilyet tenne? Eeeel nem hiszem. Most már elhiszem, de ... leszarom. Profi vagyok, megoldom. Szopni is tudni kell :P
